A csiperke termesztése

A csiperkegombát mesterséges barlangpincékben termesztik. A fajták kalapméretükben és a kalap felületének simaságában térnek el egymástól. Budapesten és környékén kb. 300 000 m2 felületű mesterséges barlangpince található. Jellegzetesen magyar termesztési módja a polietilén-zsákos pincei termesztés, amely az 1980-as években alakult ki. A gomba szaporítóanyagát két nagy csíraüzem, a termesztés alapanyagát pedig 3 komposztüzem biztosítja az országban. Az utóbbi évtizedben több korszerü holland tipusú felszini termesztőház épült a gombapincék mellett.

A csiperke elhalt növényi sejtekből származó cellulóz bontásával fedezi szénhidrátszükségletét. Ezen kívül szüksége van még sok nitrogénre és egyéb ásványi anyagokra, amit a gombafonalak szívnak fel környezetükből. Táptalaja komposzt, ami nitrogén műtrágyából, érlelt szalmás trágyából és ásványi anyagokból áll. A komposztálás lényege, hogy többlépcsős hőkezeléssel megkezdődik a cellulóz lebontása és kipusztul az összes mikroorganizmus, így kiváló táptalaj keletkezik a termesztett gomba számára. A művelet végén a komposzthoz hozzákeverik a szaporítóanyagot hordozó gabonaszemeket, és megfelelő műanyag zsákokba töltik. A termesztés sikeressége a klímaszabályozáson múlik, erre speciális gombatermesztő létesítmények vannak.